Dr. Kate Forster úgy érzi, mindenképpen változásra van szüksége, elhagyja illinoisi lakhelyét, és egy forgalmas chicagói kórházban vállal állást. Kezdetben nehéz megválnia a kivételesen gyönyör? háztól, amelyet addig bérelt - a tágas, mívesen kivitelezett menedékt?l, amely nagy ablakaival egy békés tóra néz. Ez az a hely, ahol igazán önmagának érezte magát.

2006 egy téli reggelén járunk.
Kate a városba indulva egy üzenetet hagy a postaládában a ház következ? bérl?jének, melyben arra kéri ?t, hogy a még ide érkez? leveleit továbbítsa neki, na meg tudatja vele, hogy azok a megmagyarázhatatlan eredet? festett tappancsnyomok a bejáratnál már akkor is ott voltak, amikor ? ide költözött.

De mikor a következ? bérl?, egy közeli épületfejlesztésen dolgozó tehetséges, de frusztrált építész megérkezik, ?t egy teljesen más kép fogadja. A tavi ház hanyagoltan, porosan, koszosan és gazzal s?r?n ben?ve tárul elé. A tappancsnyomoknak se híre, se hamva.

Alex számára a háznak különösen nagy fontossága van. Egy boldogabb id?ben a mára már idegenné vált apja, egy elismert építész tervezte, akinek szakmai sikere felborította a családi életét. Alex egyfajta megbékélést talál itt, és elhatározza, hogy rendbe hozza a házat, és visszaadja annak eredeti szépségét.

Nem is veszi figyelembe Kate értelmetlen üzenetét eladdig, míg pár nap múlva az es?verte rakodóállványt festegetve egy kóborló kutyát nem lát, ahogy végigfut a friss festéken, majd a bejárati ajtó felé iramodva pont ott hagy tappancsnyomokat, ahol Kate üzenetében leírva állt.
Alex megrökönyödve el?veszi Kate titokzatos levelét és válaszol rá. Azt írja, hogy a háznak ? el?tte nem volt bérl?je és egyébként is, hogyan tudhatott Kate a tappancsnyomokról? Kate, aki csak néhány hete hagyta el a házat, úgy gondolja, hogy Alex valamilyen tréfát ?z vele, és visszal? egy poénnal.
Csak a vita kedvéért, mégis milyen napot írnak arrafelé?
2004. április 14.Nem, válaszol Kate, most
2006. április 14. van.Ugyanaz a nap, kétévnyi távolságban.
Történhet ilyen?
Kate és Alex folytatja a levelezést a tavi ház postaládáján keresztül és rájönnek, hogy hihetetlenül, lehetetlenül ugyan, de kétévnyi távolságban élnek egymástól, ráadásul mindketten életük olyan szakaszában vannak, ahol még régi csalódásokkal küzdenek ugyan, de már egy új kezdet el?tt állnak. A következ? hetekben egyre nyíltabbak lesznek egymás felé - megosztják titkaikat, kétségeiket, álmaikat és végül szerelembe esnek.Végül, hogy áthidalják az ?ket megosztó távolságot, hogy megoldják a különös kapcsolat mögötti rejtélyt, elhatározzák, hogy találkoznak. De fennáll a veszély, hogy éppen ezért örökre elveszíthetik egymást.